Egy éhezési kísérlet és annak elemzése

Ez a bejegyzés még a régi rT3-as blogról kerül áthelyezésre, ott írtam meg, de nem akartam egy az egyben ide bemásolni. Egyrészt nem szeretem a copy/paste (másolás/beillesztés) módszert, másrészt átolvastam és igencsak kiegészítésre szorult szegénykém, az akkori tudásom meglehetősen bekorlátolta a megértési képességeimet. Ez a bejegyzés egyrészt egy rövid elemzés a laikusoknak, másrészt a vásárlóimnak egy plusz magyarázat  a még teljesebb megértés végett. Maga a történet a következő.

Ezt a bejegyzést a régi rT3-as blogról emeltem át, ott írtam meg, de nem akartam egy az egyben átmásolni ide. Nem szeretem a copy/paste módszer (másol/beillszetés

1944. november 19. és 1945. december 20. között a Minnesota egyetemen végeztek egy kísérletet, melynek célja súlyos és hosszú élelmiszer megvonásának és következményeinek a figyelemmel kísérése. Ezen belül az éhezés hatásai (mind a lelki/pszichés mind testi) és a továbbiakban a kalória növelésével történő változások. 

A vizsgálat három szakaszra lett bontva: 3 hónapos hetes megfigyelési fázis, ahol fiziológiai/pszichológiai megfigyeléseket gyűjtöttek az jelentkezőkről. Ezt követte a hat (!!!) hónapig tartó éhezés, ahol nagyon keményen le lett szorítva az energiabevitelük, mellette pedig napi sétára lettek fogva. Ez után pedig következett a rehabilitáció, azaz a károk visszafordítása (többféle étkezéssel megpróbálva), és ennek a dokumentálása. Sajnálatos, hogy akkoriban nem voltak a maihoz hasonló tesztek, sokat segített volna annak idején. 

A kísérletben résztvevő személyek önkéntesek voltak, és maga a teszt borzasztó eredményeket hozott, valahogy ez után nem került sor többet ennyire nagyszabású “tesztre”. 400 egészséges férfiból 100 került kivizsgálásra, majd 36 került bele a tesztbe, ebből 4 kiesett, mert nem bírták.

Az első fázisban ~3200 kalóriának megfelelő étrendet kaptak a jelentkezők, ez gyakorlatilag egy kicsit túltáplálás, de nyilván ez is volt a cél, még véletlenül sem akarták, hogy keveset egyenek a résztvevők, túlsúlyosak nem voltak.

A második szakaszban következett az energiabevitel drasztikus (felére) történő leszorítása, ami 1560 kalória volt, a kornak megfelelő élelmiszerekkel, ami szinte szénhidrátra korlátozódott (ez fontos lesz a későbbiekben), kenyér, rutabaga (répaféle), fehérrépa, burgonya, makaróni. Ebben az időszakban naponta 5 km volt a gyaloglás, ennyit kellett megtenni.

A harmadik (záró) részben pedig két részre osztható. 3 hónap előre meghatározott 4X8 fős, de mind a 4 csoport eltérő makrókat kapott, és a végső szakaszban (2 hónap) pedig korlátlan élelmiszer fogyasztást biztosítottak nekik.

Jöjjenek akkor eredmények, és megpróbálom kicsit elmagyarázni (nyilván ez majdhogynem lehetetlen), hogy mi történhetett az endokrinológiai rendszerrel.

“Az első fázisban ~3200 kalóriának megfelelő étrendet kaptak a jelentkezők, ez gyakorlatilag egy kicsit túltáplálás, de nyilván ez is volt a cél, még véletlenül sem akarták, hogy keveset egyenek a résztvevők, túlsúlyosak nem voltak.”

Gyakorlatilag felfoghatjuk ezt egy felhízlalásnak, vagy hogy szakkifejezéssel éljek “tömegelésnek”. Sok kommentárt nem igényel, etették őket.

“A második szakaszban következett az energiabevitel drasztikus (felére) történő leszorítása, ami 1560 kalória volt, a kornak megfelelő élelmiszerekkel, ami szinte szénhidrátra korlátozódott (ez fontos lesz a későbbiekben), kenyér, rutabaga (répaféle), fehérrépa, burgonya, makaróni. Ebben az időszakban naponta 5 km volt a gyaloglás, ennyit kellett megtenni. Tehát egy átlagos férfi alapanyacseréjének (ha van ilyen, de tudjuk, hogy nincs, kattintsunk ide) megfelelő energiamennyiséget állítottak be, ez az étrend nagyon alacsony fehérjetartalmú volt. (Megjegyzem, hogy 1600 kcal-os étrend mellett, amit a súlyvesztéshez sokszor ajánlanak, simán éhezni lehet átlagos aktivitásszint mellett is.)”

Felfoghatjuk egy szálkásításnak, amikor megszabadulunk a felesleges zsírtól. Mellette még elég sokat kellett gyalogolni, ezt egy aerob edzésként értelmezhetjük. Ha jól próbálunk gondolkodni, akkor simán egy olyan metódussal állunk szemben, amikor egy átlagos ember rászánja magát a “Fogyókúrára”, igen így nagybetűvel. Kevesebbet eszik, és elmegy futni.

“A harmadik (záró) részben pedig két részre osztható. 3 hónap előre meghatározott 4X8 fős csoport, de mind a 4 csoport eltérő makrókat kapott, és a végső szakaszban (2 hónap) pedig korlátlan élelmiszer fogyasztást biztosítottak nekik.”

Akkor nézzük meg.

“A második szakaszban azt figyelték meg, hogy a szívverés csökkent percenként 55-ről 35-re. A bélműködés és az anyagcsere is csökkent. A vérük térfogata 10%-kal kevesebb lett, és a szívük mérete is kisebb. Ödémák előfordultak, hangulatingadozások, fejfájás, száraz bőr jelentkezett.”

Szívverés, bélműködés, anyagcsere lelassult. Ejha…de miért? Ehhez, ha már van rutinunk, nem kell sok idő. Bélműködés lassulás? Ez konkrétan nem feltétlenül köthető az endokrin rendszerhez, inkább a nagyon kevés rosttartalomhoz. Bár hozzátenném, hogy a krónikus kortizol többlet okozhat emésztőrendszeri problémákat. A lassult anyagcsere pedig tudjuk miért van. Ezt már levezettem fentebb, nem érdemel túl sok szót, azon a bejegyzésen belül éppen eleget elemeztem. A szív mérete (izomról lévén szó) persze, hogy kisebb lesz, mert éhezésben a glükoneogenezis ugyanúgy bontja a szívizmot, mint bármely más izomszövetet. Megjegyzés, hosszú távú éhezésnél nem az energiahiányba hal bele a szervezet, hanem a szívizomzat csökkenésbe, ez az aminosav hiány miatt van. Részünkről ez most annyira nem érdekes (éppen eleget volt téma), sokkal inkább az, ami ez után következik. 

Miután befejeződött a diéta, aminek igen jelentős, akár 25%-os súlyvesztesége is volt, elkezdődhetett a regeneráció, ami 4 féle energiabevitelt jelentett, plusz 400 (~2000), 800 (~2400), 1200 (~2800) és 1600 (~3200) kalóriával. A 2000 kcal-ra emelt csoport semmilyen változást nem észlelt, ugyanolyan éhesek voltak, hiába kaptak fehérje és vitaminkiegészítést. A felépülést egy dolog segítette, az pedig a több kalória.

A negyedik fázist pedig így lehetne jellemezni. Akik végigcsinálták (4 feladta), azoknál nem volt ritka a 11500 kalóriás napi bevitel sem, de ez 5000-től 11500-ig terjedt. Folyamatosan éhségről számoltak be, akármennyit ettek, az elfogyasztott étel minőségéről (makró) nincsen tudomásom, a jelentést nem olvastam el, elég terjedelmes. Az állandó éhség mellett növekedett a testsúlyuk, az izomszövet viszont nagyon lassan. Többen súlyproblémákkal küzdöttek és nehezen nyerték vissza az eredeti súlyukat, ez már az otthonukban történt, de folyamatosan dokumentálva volt minden.

Ennyi volt az általános maszlag, most pedig jöjjön az endokrinológia, ahogyan azt megszokhattuk. Ez az éhezési kísérlet semmi más, “csak” egy mellékvese kifáradás, minden erre utal. Egy része nyilvánvalóan találgatás (hiszen ez nagyon összetett, de a tünetekből erre következtethetünk), de azért sok mindent el lehet különíteni. Az éhezés alkalmával (végeztével) egyértelmű a mi is…? Pontosan az, a stage3, fél év nagyon hosszú idő, ezalatt 25%-os testsúly csökkenés is előfordult, ami egy átlagos 80 kg-os férfinél 20 kg mínusz. Természetesen ez nem mind zsír, hiszen az izomszövet is fogy, ennek az arány 1/3 izom, 2/3 zsír, ez a mellékvesére rótt terhelésből semmit sem vesz el, hiszen mind a lipolízis mind a glükoneogenezis kortizolt igényel. Vérük térfogata csökkent ( a kortizol negatívan hat a vörösvértestekre, bár ez betudható a kevés aldoszteronnak is). Ödémásak lettek (a kevés kortizol vízvisszartást okozhat), szédültek (alacsony vérnyomás-aldoszteron hiány, de betudható a kevés kortizolnak, ebből adódóan pedig a glükóz hiány), izomfájdalom (kevés kortizol, alig működik az anyagcsere), száraz bőr, koncentráció nehézség…minden az alacsony kortizolra utal, ezzel együtt a mellékvese kifáradásra. A nemi vágy csökkenése (nincs elég DHEA/tesztoszteron, a kortizol gátlólag hat a GnRH pulzus generátorra), agresszió, és a megváltozott viselkedés. 

Egy dolog történt ebben a kísérletben, az pedig a mellékvese funkciójának a beszűkülése, pontosan úgy, ahogyan nekem és sok más olvasónak, betegnek is. Az alacsony kortizol (ez önmagában is elég nagy probléma, hiszen ha nincsen elég kortizol, akkor hízást fog okozni a szénhidrát, ha zsíral/fehérjével együtt kombináljuk, akkor meg pláne) okozta anyagcsere leszabályozás a TSH-n keresztül valósul meg. Mi történt? Annyira alacsony lehetett már a kortizol, hogy az anyagcserét sem tudta kellően elvégezni, ezért következett be a hízás, és ebből fakad a nagyon lassú rehabilitáció. Erre csak pluszban rátehet az rT3 mennyisége is, erről nincsen és nem is lehet érdemi információ. 

A +400 kalóriás energiabevitel semmit sem ért a jelentkezőknél, ugyan a makrókról semmit sem tudunk. Az, hogy a vitamin kiegészítés nem használt, azon nem is kell meglepődni, a fehérje pedig pluszban csak árt, mert fokozza a glükoneogenezist, a kortizol iránti igényt. Külön nehezíti a megértést az, hogy nem tudjuk azt, hogy az endokrinológiai rendszer hogyan állt a rehabilitáció alatt. Hogy a kortizol alacsony lehetett, az majdnem törvényszerű, erre rátesz egy lapáttal az is, hogy a makrók általi D1/D2/D3 dejodináz enzimekben elcsúszás következik be. Ez mind az rT3 felé tolja a mennyiséget. Az, hogy ennyire sokáig tartott a kísérletben résztvevő személyek gyógyulása, nem meglepő. Ehhez hozzájárul a makrók általi dejodináz elcsúszás, és nem kizárt a félig maradandó károsodás sem. A megnövekedett étvágy (és éhségérzet), hízás is arra utal, hogy az ATP anyagcsere nem ment végbe rendesen az rT3/kortizol miatt. Hogy ez hogyan alakult (alacsony korti/alacsony, közepes, magas rT3), azt senki sem tudja. Mindennek a tetejébe az izomtömeg nehézkes visszaszerzése is megerősíti azt, hogy az ATP nem működött megfelelően, hiszen nagyon nehezen ment végbe a glikogén építés/myogenezis. Ez mind a zsírtárolásnak kedvez.

Láthattuk, hogy ez egy magasabb szénhidráttartalmú diéta volt, de így is rövid időn belül hatással volt az endokrinológiai rendszerre. Fél év? Nem sok…van aki évekig kínozza magát 1000-1200 kalóriával, 100 g vagy ez alatti szénhidráttal. Az, hogy évekbe telt a gyógyulás, azon nem vagyok meglepve. A nagyobb kalóriamennyiség (mindegy milyen makrókkal) is képes előidézni a javulást, hiszen lesz elég ch, ennek felhasználását nagymértékben gátolja az alacsony kortizol, magas rT3, de ha csak a kortizol alacsony, úgy lehet javulás, de hízás mellett. 

Általános konklúzió? Az van. Mindenkinél más, azoknál akik nem hajlandóak tudomásul venni a tüneteket, és erőltetik továbbra is a diétát, azoknál nincs. Ide soroltam magam én is, még régen. Mindenki hülye volt, csak én nem, aztán jött a törés, amikor elegem lett, ezt a bemutatkozómban tudjuk elolvasni. Sikertörténetek mindenhol vannak, ki és mekkorát fogyott. Ezek iszonyat vonzóak tudnak lenni, mert mindenki fogyni akar, minden másodlagos. Nem akartam elhinni, hogy miket olvasok csoportokban. Egy pillanatra elgémberedett még a nyakam is, Ozempic, Victoza, efedrin (adrenalin hatású, de nem növeli annyira a vérnyomást), Metformin, T4, T3…és még ki tudja mit. Lelkiismeret furdalás nélkül kérnek, orvostól, ismerőstől, csoportokban…bárhol. Ezeknek a nem kevés veszélyeit leírtam az rT3-as kiegészítőben.  A károsodások nagyok, csak ez nem számít…még, de idővel az összes ilyen gyógyszer hatalmas problémát tud okozni és villámgyorsan eljönnek a stage3-as tünetek, alvászavarokkal, éjjeli pisiléssel/ébredéssel/éhséggel, állandósult súlyproblémákkal és fáradtsággal, menstruációs zavarokkal, férfiaknál potenciaprobléma. Itt egészséges emberekről beszélünk, akiknek nincsenek autoimmun problémájuk. Éppen ezért vonzó annyira a low carb (alacsony szénhidráttartalmú diéta), ketogén, fehérje diéta…és ezeknek a szörnyűséges változatai, ezeket megfejelve gyógyszerrel, mert a fogyás kecsegtető, de…olyan gyors a pusztítás, hogy el sem hisszük. Gyakran 1 év sem kell, ez mindenkit érinthet, kortól, nemtől függetlenül. Ilyenkor még különösen nagy veszélynek vannak kitéve a sportolók, testépítők, akik állandóan diétáznak. A fogyási történetek nagyon kelendőek, ezzel bárkit meg lehet kábítani, mindenki azt akar. Fogyni, minél hamarabb, rettenetes összegért, feláldozva az egészséget. Elég egy ígéret, két tabletta, három kanál tündérpor és elhiszünk mindent.

Ez az éhezési kísérlet gyakorlatilag egy teljesen hétköznapi mellékvese kifáradás és mellette pajzsmirigy alulműködés és inzulinrezisztencia, hiszen ezek együtt járnak, kéz a kézben. Először a mellékvese borul, majd utána követi a pajzsmirigy, ha egészséges emberrel beszélünk, nem pedig öröklött, szerzett pajzsmirigy gondról, mert ott fordítva van. A pajzsmirigy állapota miatt (hogy az indokolt-e vagy sem, azt a leletek döntik el, igazolt Hashimoto mellett vagy eltávolított pajzsmirigy esetén az) szedett gyógyszerek okozzák a mellékvese állapotának a beszűkülését. 

Ha már bekövetkezett a mellékvese fáradtság, akkor mi a teendő?

4 utunk van, amit csinálhatunk:

-szenvedünk tovább (és próbálkozunk mindenféle diétával, ketogén, low carb), mert minden bevitt g szénhidrát hízást okoz, ezért enni nem merünk, de továbbra is állandóak az alvászavarok és az általános fáradtság

-próbálkozunk különböző homeopátiás csodabogyókkal, vitaminokkal, amik semmit sem érnek

-orvoshoz fordulunk, ki felír valamit (jellemzően hormont, vagy valamilyen inzulinrezisztenciára “kifejlesztett” gyógyszert), amitől ideiglenesen jobban leszünk és örülünk, aztán évek múlva mélyrepülés lefelé egy sokkal rosszabb állapottal

-vagy megpróbáljuk megérteni azt, ami történik velünk és egy lehetséges kiutat találunk

Az oldalon található információk saját szellemi termékek, a szöveg része vagy egésze jogvédelem alatt áll. Bármely részének, vagy egészének a felhasználása (idézése) kötelezi a felhasználót a forrásmegjelölésre, minden jog fenntartva, copyright © 2020