Egyéb kategória,  Kicsit mélyebb magyarázat

Inzulinrezisztencia referencia értékek kiegészítése

Amennyiben a felkeltettem az érdeklődésed...

...úgy a funkcionális táplálkozási tanácsadói tudásomat igénybe veheted.

 

Ugyan a mellékvese fáradtság c könyv tartalmazza ezen részt, de mégis szükséges némi frissítés, több okból is. Egyrészt az akkori tudásom nem volt még olyan mértékű, hogy ezeket átlássam, másrészt pedig volt azóta elég időm gondolkodni, így sok mindent újra lehet értékelni. Ez nem azt jelenti, hogy az ott lévő információk helytelenek, hanem azt, hogy sok minden hozzá tartozik még a teljes képhez. 

Annak idején (hosszú évekkel ezelőtt) azt láttam, hogy meg van a teszt eredménye és mehet a Metformin, vagy a sport, mert az segít. Dehogy segít, ebben egyértelműen le van írva. A túlsúly miatt vagyunk inzulinrezisztensek…ugye? Nem fordítva? De. Ugyanakkor ez is árnyalt, ezt meg fogjuk látni. Itt még természetesen képbe jön a fogyjunk le történet, mintha az csak rajtunk múlna.A doki, ahogyan általában véve mindig, a fogyást erőlteti, és ki más a hibás, ha nem mi abban, hogy meghíztunk. Holott ez nem igaz.

Kell-e egyáltalán elemezgetni, hogy milyen a teszt eredmény? Nem. Nincs értelme, de ugyanakkor kell a plusz információ, egy inzulinrezisztencia teszt is nagyon beszédes lehet, ha értjük is, hogy miként értelmezzük. Egy két dolgot érdemes figyelmen kívül hagyni. Ezeket vegyük most sorra, kicsit el is magyarázom

  1. -nem kell nézni a glükóz értékét, miért is? Az ok egyszerű, csak egy szám. Fontos azt nézni, hogy 7 mmol/l vagy 8 mmol/l a 60/120 perces érték? Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a teljes vérmennyiségben 7/8 g vércukor van, ez az 1 g különbség pedig lényegtelen,a 75 g glükóznak az 1.4 %-a. 
  2. -nem fontos a görbével foglalkoznisok helyen látom, hogy elemezgetik, minek? Ennek oka egyszerű, van 2 óra a tesztre. Vesznek vért 3-5 alkalommal, 5 másodpercig.  7200 másodperc alatt 15-25 másodperc az az idő, amíg a hormon/vércukorszint látszódik. Tehát durván a teljes időnek a 0,2-0,3%-a kerül rá a papírra. A teszt alatti időszaknak a 99,7-99,8%-ában nem tudjuk mi történik a vércukorral/inzulinnal, ergo ez a kiragadott pár pillanat nem mérvadó, semmiben sem. Ha lenne egy olyan lehetőség, hogy másodpercenként látnánk az eredményt, akkor egy tüskékkel teli, fel/le ugráló inzulint/vércukorszintet látnánk. Ennek oka a következő: az emésztőrendszerből sem azonos sebességgel szívódik fel a szénhidrát és a sejtek glükóz felvétele sem ugyanolyan minden másodpercben. Az rT3 itt is sokat számít, a felezési ideje 4-5 óra, akár a végére kevesebb is lehet, és jobb eredmény, inzulinban. Plusz a hasnyálmirigy képes arra, hogy “inzulinfröccsökkel” normalizálja a vércukor szintet
  3. -HOMA index lényegtelen, az éhomi vércukor és az éhomi inzulin értékét kell összeszorozni, majd ezt elosztani 22,5-tel. Ez lenne a HOMA index…hmmm…ez igen, a számok honnan jöttek és maga az ötlet, az jó kérdés. Ennyi lenne a diagnózis, ez alapján el lehet dönteni az inzulinrezisztenciát? Kicsit lehet gondolkodni.
  4. -csak a inzulinrezisztencia teszt megítélése nem általánosítható és diagnózisra teljesen alkalmatlan, hiszen az inzulinrezisztencia csak következmény

Oké, rendben van, ezeknek ha úgy gondoljuk ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget. Akkor mégis minek? Ami egyedül számít az az inzulin, semmi más. Ez fejezi ki az rT3 nagyságát és a desszenzitizálódás mértékét. Ez azt jelenti, hogy mennyire érzéketlenek a zsírsejtek az inzulinra. Innentől a könyv tulajdonosoknak szól a további rész, akik érthetik miről írok (remélem). Persze egyszerűbb módon is le fogom, hogy általánosságban értsük. Jöjjön az endokrinológia, majd az egyszerű verzió.

Az inzulinrezisztencia alkalmával a vérbe került glükózból az ATP igényen felül (ami ülő helyzetben nagyon nagyon kicsi a vázizomzat részéről, ezért nem szabad mozogni, mert a vázizom képes lehet a glükózt inzulin nélkül hasznosítani, ATP/glikogén lesz) glikogént épít az endokrin rendszer. Ebben gátló az rT3/kortizol, ha ez a folyamat csak részleges, akkor a glikogén szintézis kis hatékonyságú. A vércukor pedig emelkedik, mert az emésztőrendszerből áramlik a glükóz, de a vércukorszint nem maradhat magas, több inzulin termelődik. Mivel a glikogén építés korlátozott, ezért a glükóznak más útvonalat “kell” keresni ahhoz, hogy csökkenjen az inzulin által, ez pedig a zsírszövet. Mind a harántcsíkolt izom, mind a zsírszövet GLUT4 transzporterrel működik, így az inzulin végzi az anyagcserét. Ha nem épül glikogén, akkor zsírban történő tárolás a következő lépcső, az izom/zsírszövet GLUT4 transzportere lehet érzéketlenebb az inzulinra, ez azt jelenti, hogy ugyanakkora hatás eléréséhez több inzulinra van szükség. Ez a desszenzitizálódás, a GLUT4 transzporternek szüksége van a mérhetetlenül kevés inzulinra és a megemelkedett mennyiségre is. Az állandóan magas inzulinszint a GLUT4 transzporter érzéketlenítését okozza. 

Példák, hogy értsük is, egyszerű lesz. Ha magas az inzulinszint (0 perces mérhetetlen, 60 perc max. 10 µU/ml 120 perc max. 5 µU/ml, ezek lennének a tankönyvi példák), akkor joggal feltételezhető az, hogy az rT3/kortizol is az, hiszen több inzulin kell. Minél magasabb az inzulinszint (láttam 300 µU/ml feletti értéket is), annál nagyobb a GLUT transzporter érzéketlensége, tehát nem elég, hogy az rT3/kortizol magas, még a desszenzitizáció is fennáll egy jó ideje, mert nagyon sok az inzulin. Biztosak lehetünk benne, hogy régóta vagyunk inzulinrezisztens állapotban.

A nem csökkenő vércukorszint egy dolgot jelent, mégpedig azt, hogy az rT3/kortizol/desszenzitizáció nagysága miatt a termelődő inzulin nem tudja a vércukrot megfelelő tartományban tartani. Ha nem csökken az inzulin a 120 perces időnél, hanem növekszik (hiába megy lejjebb a glükóz), ott már feltételezhető a hasnyálmirigy csökkentebb inzulintermelő képessége. De ha ez példának okáért 300 µU/ml (ami eszméletlen sok, borzalmas érték), ott van bőven inzulin, tehát ez a kijelentés nem helytálló. De ha 20-30 µU/ml ez, akkor már erősen károsodott a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége. 

Nem kell elemezni, nem kell nézegetni, nem kell okosakat kitalálni, nincs miért. Ha rossz, akkor rossz, egy pillanatnyi érték, de van jelentősége. Egy dolog számít, az inzulin. Ami még fontos, bár annyira mégsem, az a glükóz. Ezt az inzulinhoz kell kötni, ezzel együtt (és az egyéb leletek, ACTH, fT3/rT3/t4, TSH, nyál kortizol) értékelni. A magas glükózhoz társult brutális inzulin (100 µU/ml felett már az) egy dolgot jelent, vagyis kettőt. Az rT3/kortizol értéke biztosan kórósan sok és elég régóta vagyunk abban az állapotban, amikor a GLUT4 transzporter már érzéketlenebb az inzulinra. Ez rosszabb állapotot feltételez, ami huzamosabb ideje fennáll és kedvez a hasnyálmirigy kimerülésének. Ameddig van inzulin, addig nem jelenthető ki a hasnyálmirigy kimerülése, hiszen termel, csak a kortizol/rT3/desszenzitizáció miatt ez a kevesebb mennyiség már nem elég. Ha megszűnik a kiváltó ok, akkor akár minimális (10 µU/ml) mennyiség is elegendő az anyagcseréhez. 

A teszt eredményét nagyban befolyásolja minden, amit életnek nevezünk. Nem alvás, alacsony/magas kortizol, sok/kevés/rT3. Az étkezés nagyban megváltoztatja a teszt számait. Mire gondolok? Az egész éjszakai koplalás (mert nem “szabad” enni már lefekvés előtt…tegyem hozzá stage3-ban ha ez éjszakai éhséghez vezet, ott már hatalmas a probléma, extrém alacsony kortizolra utal) megnöveli az rT3-mat (ha stage3-ról beszélünk, akkor csökkenti a kortizolt), ezáltal a teszt eredménye mást mutat, mintha ettünk volna lefekvés előtt, jellemzően rosszabbat kapunk. Az éjszakai (esti) szénhidrát (nem 2 szem rizsre gondolok) kedvez az alacsony rT3-nak (általában véve befolyásolja a kortizolt is), ezáltal jobb eredmény születhet, mintha egész éjjel koplaltunk volna. 

A túlsúly miatt vagyunk inzulinrezisztensek…ugye? Nem fordítva? De. Ugyanakkor ez is árnyalt, ezt meg fogjuk látni. Ez volt a kérdés, több más közt. Láthatjuk, hogy a túlsúly (vagyis a régebb óta fennálló inzulinrezisztencia) a GLUT4 transzporter érzéketlenségét okozza az inzulinra, tehát minél nagyobb a túlsúly és minél régebben áll fenn, annál inkább öngerjesztő ez a folyamat és idővel gyorsítja a hasnyálmirigy kimerülését. Tehát ilyen módon a túlsúly fokozza az inzulinrezisztencia mértékét, de ne feledjük, hogy az inzulinrezisztencia már sokkal korábban létrejött, hiszen ezért híztunk meg. A desszenzitizáció csak következmény. 

Mivel kell foglalkozni? Az inzulinresziztencia teszt eredménye egy dolgot árul el, mégpedig azt, hogy képes-e az endokrinológiai rendszer glikogént építeni, vagy sem. Magyarul a kortizol/rT3 mennyiségéről ad némi tájékoztatást, ami számtalan okból lehet magas/alacsony, mind a kortizol, mind az rT3. Ez összefüggésben van a stage állapotokkal, öröklött betegségekkel, autoimmun problémákkal, étkezési szokásokkal. Lehet egy étkezési változtatás megoldja a problémát, de lehet, hogy Cushing szindróma van a háttérben, ami idővel 2.-es típusú cukorbetegséget okoz.

Egy (két) dolog számít, az inzulin (és a glükóz), ha már megvan a teszt, bár hozzátenném, hogy értelme nincs ezzel foglalkozni, hiszen tudjuk…inzulinrezisztensek vagyunk, hízunk, azért mentünk orvoshoz. Erre pénzt költeni sok értelme nincs, fogyás mellett is tapasztalhatunk sokkal rosszabb értékeket, így maga a súlyvesztés nem korrelál, köszönő viszonyban sincs az inzulinrezisztencia mértékével. Magyarul attól, hogy fogyunk, még gond van, csak a deficit miatt a test rákényszerül. Ezen semmi sem fog segíteni (a fogyáson igen, de idővel rosszabb lesz és csak hízunk, és örökösen szenvedünk a fáradtságtól, előbb utóbb a mellékvese kimerüléséhez vezet, ha még nem tartunk ott), egy gyógyszer sem. Victoza, Ozempic, Metformin mind mind zsákutca. Pluszban sulykolják belénk ezt is, mert mi vagyunk a hibásak.

A teendő “csupán” annyi, hogy megpróbáljuk kideríteni mitől magas a kortizol/rT3, mert ez határozza meg az inzulinrezisztenciát. Ebben segítséget nyújt a mellékvese fáradtság c. könyv + rT3 kiegészítő.

Az oldalon található információk saját szellemi termékek, a szöveg része vagy egésze jogvédelem alatt áll. Bármely részének, vagy egészének a felhasználása (idézése) kötelezi a felhasználót a forrásmegjelölésre, minden jog fenntartva, copyright © 2020.

”Anna”/ A funkcionális táplálkozási tanácsadói képzésemről itt tudsz bővebben olvasni.
”Anna”/ Az e-book-ok itt voltak elérhetőek, ezekben a témákban. Így, ebben a formában nem lesz többet letölthető/megvásárolható, erről a továbbképzésemnél is olvashatsz.

”Anna”/ Itt az érintett témakörökről tájékozódhatsz, mely biztosan bonyolult lehet elsőre.

Iratkozz fel ha értesülni szeretnél az újdonságokról, spam mappát ellenőrizd

2 hozzászólás

  • Ihász Jánosné

    Kedves Richard! Szeretnék vásásrolni PDF-t.Jól olvasom , hogy 3 nap múlva akciós vagy 3 napig még akciós?

    Üdvözlettel: Ihászné Rozi

    • Majoros Richárd

      Kedves Rozália, a PDF-ek a mostani válasz szerint akciósak, amíg a számláló a nullához nem ér. További kérdésben a Facebook csoportban, vagy email-ben tudok segíteni.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: