Egyéb kategória,  Kicsit mélyebb magyarázat

A jód…mennyi is az annyi?

Amennyiben a felkeltettem az érdeklődésed...

...úgy a funkcionális táplálkozási tanácsadói tudásomat igénybe veheted.

 

Úgy gondoltam, hogy érdemes lenne utánanézni annak, amit oly sokszor hallok vissza, ez pedig a jód. Ugyan a mellékvese fáradtság c. könyvben átrágtam magam ezen, de megérdemel egy külön bejegyzést. Szeretek alapos lenni, így nyugtalanított a dolog, hogy esetleg figyelmetlen voltam. A csoporton belül volt/van nem egy visszajelzés a nagyon megemelt jódbevitel hatására bekövetkező nem kellemes hatások miatt, ami sajnos autoimmun betegségben (Hashimoto) végződött. Jelen helyzetben ez a bejegyzés az rT3-as kiegészítés jód irányú folytatása, kihegyezve a jódra. Nagyon fontos annak a megállapítása, hogy mi történik akkor, ha az ajánlott 150 mcg feletti jódmennyiséget visszük be a szervezetbe. Ez nagyban függ attól, hogy éppen mennyi a pajzsmirigy tárolt jódtartalma. Az általánosan elfogadott maximális határ 1100 mcg jód naponta. Az aktuális jódigényről tájékoztatást ad a TG (tireoglobulin, NEM anti-TG) értéke, minél nagyobb a hiány, annál több a tireoglobulin mennyisége. Erre konkrét mérés nincs, a vér jódszintje erősen ingadozik a táplálékbeviteltől függően, a pajzsmirigy hormonok felszabadulása a TSH hatására történik, de nem csak ott. A célszövetekben szintén megtörténik mindez a D1/D2/D3 dejodináz hatására, átlagosan 10-15 mg jódot tárol az emberi szervezet, teljes jódmegvonás esetén ez kb. 3 hónapra elegendő tartalék. Tehát már ennél a pontnál nagyon megkérdőjeleződik bennem az, hogy kell-e a plusz, és minek? Persze, ennek 90% feletti mennyisége kötött jód, így fel kell szabadítani. Erre a TSH képes a TG által kötött pajzsmirigy hormont (jódot) felszakítva az aktív pajzsmirigy hormonokat. De kérdezem én, először csak józan paraszti ésszel, ha kötött, de kellene…akkor miért nem szabadítja fel az endokrin rendszer, illetve miért van “lekötve”, ha amúgy is szükség lenne rá szabad jód formában? Ennyi butuska lenne…? Nem hinném. A félreértések elkerülése végett már az elején tisztázok valamit. Nem olvastam senki könyvét, nem is fogom. Ezen írás az eddigi ismereteim alapján készült, amit a továbbiakban elolvasott és számomra hitelesnek tartott endokrinológiai könyvekből és publikációkból merítek újra, a lehető legtöbb helyen ellenőrizve és összevetve az eddigi tudásommal. Igen, tudom, hogy vannak erre specializálódott termékek, oldalak, csoportok. Nem szándékozok szembeszállni egyikkel sem, nem ez a cél, sosem volt, mindenki azt hisz, amit akar és azt csinál, amit szeretne. 

De nézzük is meg mi történhet akkor, ha nagy mennyiségű jódot viszünk be a szervezetbe. Ezt a hatást Wolff–Chaikoff-nak nevezzük, és Dr Jan Wolff és Israel Lyon Chaikoff írta le, innen a név is. A túlzott mértékű jódbevitel hatására a számos mechanizmus aktivizálódik, amivel a pajzsmirigy hormonok szintjét kordában tartja az endokrin rendszer, esetenként csökkenti is, ez 24-48 óráig tart. Ezt fel lehet fogni egy jódterhelésnek, hiszen nem lehet a hatalmas mennyiségű jódot pajzsmirigy hormonná alakítani, az az endokrin rendszer iszonyatos terhelését jelenti, ezzel pedig az anyagcsere is olyan állapotba kerülhet, ami az élettel nem összeegyeztethető, eszméletlen módon felpörögne. Szerencsére az agy nem hülye ennyire, így számos mechanizmus van, ami ezt meggátolja, ha valaki sok jódot visz be a szervezetébe. Ezeket majd lentebb ismertetem. 

Kicsit mélyedjünk bele abba, hogy mi történik a túlzott jódbevitel hatására. Noha maga a jódbevitel fokozása kismértékű kockázatot hordoz magában, mégis sajnos előfordulhatnak kellemetlen mellékhatások, sőt akár maradandó károsodás is. A Wolff–Chaikoff hatás miatt a felesleg távozik (ez a későbbiekben is, vizeletben mérhető), itt számos gátló anyag közreműködése (ezeknek nehéz a mostani megértése) miatt ideiglenesen csökken a pajzsmirigy hormonok mennyisége. Ez a tipikus jód kiegészítés hatására bekövetkező alulműködés, amikor kevesebb az aktív pajzsmirigy hormonoknak a mennyisége. 

A probléma ott kezdődik el, amikor egyes embereknél, akik erre fogékonyak (hogy mi okozza ezt, azt nem tudni), nem történik meg azonnal a leszabályozás, így a pajzsmirigy hormonok a túlzott jódbevitel hatására fokozottan termelődnek, ami valljuk be nem egészen normális. Ez természetesen 1-2 nap elteltével is megtörténik, és akár fenn is maradhat amíg a jódot szedjük, és utána még komolyabb problémákat szedhetünk össze…

Ekkor az aktív hormonok szintje megnövekszik, így előáll egy erőteljes anyagcsere gyorsító hatás, mert mint tudjuk az fT3 megnövekedett mennyisége az anyagcserére hatással van, fokozódik a GLUT4 kihelyeződés. Ez törvényszerűen azt hozza magával, hogy a mellékvese terhelése is megnövekszik, hiszen az anyagcsere: kortizol + fT3 + glükóz + inzulin. Hát ez tök jó, nem? Hát nem. A külsőleg adagolt t3, vagy egyéb okból (pajzsmirigy göb, ami fT3-at termel, Basedow) megnövekvő hormon mennyiség előbb utóbb a mellékvese kifáradását eredményezi. Több fT3, több kortizol, ezek követik egymást, az fT3 nagyobb mennyiségű GLUT4 kihelyezést tesz lehetővé, ezt követnie kell a kortizolnak, mert enélkül az anyagcsere nem tartható. Ez több kortizolt igényel, egy olyan sejtszintű energiaemelkedés jön létre, ami nem természetes. Ez egy emelkedett energia állapot, amit fel lehet fogni egy erőteljes pajzsmirigy túlműködésnek, ami nem jó. Amíg van kortizol, addig minden okés, de egy idő után csökken a mennyisége és eljön/eljöhet a stage3. Mivel az fT3 fokozza az adrenalin iránti érzékenységet, így a szív fokozott megterhelésnek lehet kitéve, az érrendszerrel és idegrendszerrel együtt. Igen, ez a tipikus pajzsmirigy vihar, amit a mellékvese fáradtság c. könyvben sokszor emlegettem, annyi különbséggel, hogy ott nem emelkedett az fT3 mennyisége, az ok az alacsony kortizolban keresendő. 

A magas TSH lehet jódhiány is, de az rT3 emelkedett mennyisége is kiválthatja. Itt, ahogyan fentebb megjegyeztem, fontos a TSH is, de azt sok minden befolyásolja, de általános támpontot adhat, ha ezeket együtt elemezzük: t4, fT3, rT3, TSH, tireoglobulin (TG). A magas TSH (kevés jód miatt) kedvez a golyva kialakulásának, a TSH építi regenerálja a pajzsmirigy szövetét, kórosan magas értéke megnagyobbodást okoz.

Kevés jódbevitelre utal a magas TSH, alacsony t4, magasabb fT3 koncentráció a vérben, természetesen ebbe beleszól az rT3 is, innentől pedig a lehetőségek tárháza végtelen. Ezután jöhet az, amikor már akkora az fT3 mennyisége, amikor a dejodináz enzimek által megtörténik az fT3 leszabályozása, hiszen nem lehet az egekbe emelkednie, ez életveszélyes állapot lehet. Ilyenkor a t4 -> fT3 konverzió a t4 ->rT3 irányába módosul, ami magas fT3 szintet eredményezhet, emelkedett rT3-mal/TSH-val, ami pedig a pajzsmirigy alulműködést jelenti. Ha minden rendben lesz/van, akkor a jód elhagyásakor ezek a tünetek és a D1/D2/D3 dejodináz visszaáll az eredeti értékre. Mi történik, ha nem…? Ekkor ezek történhetnek. 

Előfordulhat, hogy az extrém jód bevitel hatására kialakulhat a jód-Basedow szindróma, mely nagyban hasonlít az autoimmun eredetű Basedowra. Sokkal elborzasztóbb az, amit az immunrendszerrel művelhet, ez különösen igaz akkor, ha előtte tartós jódhiány állt fenn, és nagyon magas dózisra emeljük a jódot, függetlenül attól, hogy felvezetjük-e vagy sem:

-az extrém jódfelesleg növelheti az oxidatív stresszt, celluláris (immunválasz, ide sorolható a programozott sejthalál is) módosulásokat okozhat

-növeli a gyulladásos citokin és kemokin termelést

-tireoglobulin szerkezetét megváltoztathatja, autoantigenitása növekszik, ezáltal a pajzsmirigy autoimmun válaszának a kialakulása is, nő az anti-TG értéke

Eddigi tanulmányaim során sosem találkoztam olyan információval, mely azt állítaná, hogy extrém, akár 100 mg (nem mcg) adagolású jódnak lenne bármilyen hatása azon kívül, hogy a pajzsmirigy hormonok lesznek belőle. Fentebb olvashattuk, hogy milyen galibát tud okozni. 

Nézzünk pár példát az élelmiszerek jódtartalmára, a hálózati ivóvizet nem említem, botrányosan alacsony, 25 µg/L alatti a legutolsó 1980-as felmérés szerint:

  • zöldségek, gyümölcsök 1-10 mcg/100 g
  • hüvelyesek 10-15 mcg/100 g
  • tojás 12 mcg
  • Földieper 13 mcg/100 g
  • Tej/tejtermékek/joghurt 15-30 mcg/100 g, a sajtok többet
  • teljes kiőrlésű gabonák, 15-20 mcg/100 g
  • Tengeri halak 250 mcg/100 g
  • Áfonya 400mcg/100 g

Ebből látható az, ha tartjuk az ajánlást (150 mcg/nap), akkor szinte vidáman teljesíthető mindez, ha normálisan táplálkozunk. Persze, kinek mi a normális. Esetleg, ahogyan szoktam javasolni, napi 5 g jódozott só, ha nagyon aggódunk ez miatt, nyilván nem az extrém jóddal emelt tengeri só, hanem a legolcsóbb tökéletesen megfelel a célra. Terhesség alatt némiképpen emelhető a napi mennyiség, de érdemes szem előtt tartani, hogy ebben az állapotban fokozott a t4 -> rT3 konverzió a magzat védelme érdekében, a túl magas fT3 károsodást okoz. 

Pár gondolatébresztő és megfontolandó mondat.

-jelenlegi ismereteim szerint a jód a pajzsmirigy hormonok előállításához szükséges. Egyéb funkciója nincs, minden más “hatása” a belőle képződő fT3-nak köszönhető, ebbe beletartozik az immunrendszer működése, anyagcsere fenntartása, agyi működés, izomszövet (ATP, GLUT4) anyagcsere…stb

-meg kell vizsgálni az élelmiszerek jódtartalmát, ha valóban szükség volna 100 mg (NEM mcg) jódra, akkor ennyi lenne a tartalmuk? Ha 100 mg jóddal számolunk, akkor meg kellene enni 40 kg halat egy nap? 1 kg hal 2.5 mg jód. Vagy több mint 400 kg gabonát? Még maga a gondolat is abszurd

Tovább menjek? Megyek, előszeretettel hozom fel ezt a példát. Mennyi is a szervezet jódigénye?

-1 év 50 mcg, 2-6 év 90 mcg, 7-12 év 120 mcg, felnőtt 150 mcg, terhesség és szoptatás 200 mcg naponta

Tekinthetjük ezt általános ökölszabályként, de tudjuk, hogy a pajzsmirigy tárol jódot, így ha hopp 1 hónapig 1 mcg bevitel sincs (ami azt jelenti, semmit sem eszünk és iszunk) akkor is túlél a szervezet. A leganabolikusabb folyamat a pubertás, ennél agresszívebb növekedés nincsen sem előtte, sem ez utáni időszakban, itt minden hormon a sejtosztódást/növekedést segíti elő (GH, fT3, tesztoszteron, IGF-1, inzulin) és nincsen szükség semmi másra csak enni, és hasznosul az, ami az élelmiszerben van, akár 2 méter magasságig. Terhesség idején, ami megint csak erőteljes megterhelés az anya testére (a szoptatás miatt is szükséges a több jód, hiszen az anyatejjel jut be a csecsemő testébe a jód, mivel mást még nem eszik), szintén csak kicsit kell több. Ilyen erős anabolikus és építő folyamatoknál nincs szükség akár 100 mg jódra? Nincs? Nincs…mert felnőttünk, és gyereket is világra hoztunk, ha hölgyek vagyunk és vállaltuk.

Általános érvényű konklúzió, amit érdemes megfontolni. Az extrém jódbevitel jó eséllyel nem fog galibát okozni a D1/D2/D3 dejodináz enzimekben, szépen a felesleg kiürül a vizelettel. DE! Előfordulhat a jód-Basedow, onnantól pedig a t4 -> rT3 koverzió, előjön az inzulinrezisztencia. Ez a kisebbik baj, ha elhagyjuk, akkor jó eséllyel megszűnik ez a gond, de hosszú távú alkalmazása hoz egy másikat, ez pedig a mellékvese funkciójának a gyengülése, magyarul a mellékvese fáradtság. Úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a fokozott fT3 miatti anyagcsere gyorsulás adrenalin érzékenység hatására akár szívproblémákat is okozhat. 

A legnagyobb pedig az, hogy akár autoimmun eredetű pajzsmirigy gyulladást is okozhat, mellyel meg lesz örökre pecsételve a sorsunk. Mi döntjük el hogyan és miként cselekszünk, de egészség csak egy van. Nincs kizárva, hogy a mostani betegségünk, legyen az a mellékvese fáradtság, vagy kóros hízás (felborult a D1/D2/D3, ez mellékvese fáradtságnál is megeshet), neadjég’ Hashimoto (esetleg ezeknek a keveréke) éppen ebből is adódik. Én sosem szedtem jódot (extrém adagokat első olvasatra kerültem), nem is fogok, több okból sem, sok egyebet igen. Nekem mindig gyanús, ha valamiből tabletta, folyadék formájában “kell” az egészséghez, hosszú élethez. Meg lehet kérdezni egy idősebb embert, vajon hány mg jódot szedett be naponta. Gyanítom, hogy magát a kérdést sem fogja érteni, vagyis a “jódot” nem. 

A magas jódbevitel (maximálisan elfogadott maximum 1100 mcg, ez is 7 szeres érteke annak, ami az ajánlott), ami  egy időzített orosz rulett, ami könnyen Hashimoto-ban végződhet, az arra hajlamos egyéneknél. És kik ők? Nem tudjuk, de előfordulhat, hogy mi is…megéri? Ezt mi döntjük el.

Engem továbbra sem győzött meg egy írás sem arról, hogy nagyon jó dolog volna az extrém jód kiegészítés. Sőt, inkább az ellenkezőjéről bizonyosodtam meg, hogy kerüljem, ahogyan eddig is tettem. Hogy mi hogyan döntünk, az rajtunk múlik, mint mindig. Amennyiben alvászavaraink vannak, állandó súlyproblémák, vagy idegesség, úgy valószínűleg már kortizol problémák vannak a háttérben, és jellemzően az inzulinrezisztencia értékek is romlanak. Ebben az állapotban a jód kiegészítés fokozza a tüneteket, ha nagyon rossz a mellékvese állapota. Előfordulhat, hogy egy ideig minden rendben van, sokkal jobb az általános állapot, de egy idő rohamosan romlik. Ez a mellékvese állapotának a hanyatlása, mely a jód elhagyásával elérhet egy kritikusan rossz szintet, melyet már állandósult alvászavarok (éjszakai pisiléssel, éhséggel karöltve), fokozott hízás, ingerlékenység kísér.

Az oldalon található információk saját szellemi termékek, a szöveg része vagy egésze jogvédelem alatt áll. Bármely részének, vagy egészének a felhasználása (idézése) kötelezi a felhasználót a forrásmegjelölésre, minden jog fenntartva, copyright © 2020.

”Anna”/ A funkcionális táplálkozási tanácsadói képzésemről itt tudsz bővebben olvasni.
”Anna”/ Az e-book-ok itt voltak elérhetőek, ezekben a témákban. Így, ebben a formában nem lesz többet letölthető/megvásárolható, erről a továbbképzésemnél is olvashatsz.

”Anna”/ Itt az érintett témakörökről tájékozódhatsz, mely biztosan bonyolult lehet elsőre.

Iratkozz fel ha értesülni szeretnél az újdonságokról, spam mappát ellenőrizd

7 hozzászólás

  • Árvay Bálint

    Kedves Richárd! A fenti cikkben elég sok pontatlanság hangzik el a jóddal kapcsolatban sajnos, és nagyon egyoldalú forrásirodalommal dolgozik. Nyitott lennél egy szakmai vitára ezzel a témával kapcsolatban? Szerintem mindannyian tanulhatnánk belőle. A legjobb szándékkal írom. Üdv. Bálint

    • Majoros Richárd

      Szia, maradjunk a tegeződésnél. 🙂 A szakmai jellegű vitákra, értelmes kereteken belül mindig vevő vagyok, ha a tanulást és nem a másik besározását szolgálja. Javaslom, hogy ezt ne itt vitassuk meg, ezen a kereten belül. A jód téma egy dolog, számomra érintőleges, mint az endokrinológiai rendszer fontos összetevője. Hozzám akkor jönnek betegek, amikor már nagy a baj, és utólag derülnek ki dolgok.

      • Árvay Bálint

        Rendben, megkereslek akkor külön és egyeztetünk, hogy torzítatlan és up to date információkhoz jussanak ebben a témában is az olvasók. A jód nem csak az endokrinológiai rendszernek fontos eleme, a pajzsmirigyen kívül számtalan más jódigényes szerv található még az emberi testben, amiknek a szükségleteit mind-mind figyelembe kellene venni. Pont innen indult anno a félreértés 1948-ban a Wolff-Chaikoff kísérlettel, melynek következtetését egyébként mára már megcáfolták.

        A jód milligrammos adagokban történő használata egyáltalán nem az ördögtől való ötlet, hiszen 140 éven át tartó, komoly sikerekkel szegélyezett múltja van az akadémiai orvostudomány történetében. Utána jött a hírhedt félreértés és a mikrogrammos ajánlás. De való igaz, hogy manapság a 21. században nagyobb körültekintést igényel a használata, ad-hoc csepegtetés helyett egy komplex életmódprogram keretében való felelősségteljes alkalmazást.

        Így megközelítve a témát igencsak áldásos hatásokat tapasztalhatunk, bizonyítja ezt már nem csupán nemzetközi, hanem hazai szinten is több ezer lelkes jódozó.

        Részleteket akkor privátban egyeztetjük. Engem abszolút a jó(d)indulat vezérel s az igazság megismerése, megismertetése, valamint hogy ezáltal az emberek egy magasabb szintre emelhessék egészségüket.

        • Majoros Richárd

          Az én bejegyzésem egy a nagyon sok közül, ami személyes jellegű vélemény. Mint az interneten olvasható több ezer mellette. A megkeresés okát nem igazán értem, pont ezért. Nem kevés időm ment rá, hogy releváns információkat találjak azzal kapcsolatban, amit te képviselsz hazánkban. Nem találtam olyat, amit össze tudnék egyeztetni a mostani tudásommal, sőt… hosszú távon éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Romló autoimmun értékek, a pajzsmirigy hormonokkal/TSH-val egyetemben, ami egy idő után a mellékvese funkciójának a beszűkülésével jár. A lelkes jódozó egy képletes kifejezés, hiszen 4 hónap nem idő, gyakran a mellékhatások (amik vannak, ebben nem kelhetsz vitára, tudom) nem ennyi idő alatt jelentkeznek. Idestova 5 éve foglalkozom az endokrinológiai rendszerrel, megszállottan, rengeteg endokrinológiai könyvet elolvasva, összefüggéseket megfejtve, de ez amit te képviselsz, számomra nem elfogadható. Nagyon sok mindenen mentem keresztül, de ennek a létjogosultsága az én agyamban homályos pont. A cikkel kapcsolatban pedig pontatlanság nincs, igyekszem alapos lenni. Az, hogy az orvostudomány előtt sem tiszta ez a téma, felveti annak a kérdését, hogy akkor mi miről beszélünk? Aki akar, jódozni fog, aki meg nem, az nem. A héten nem tudok ezzel foglalkozni, esetleg a jövő hét elején/közepén. Természetesen nem vagyok ellene, ha mindez nem lealacsonyítás/degradálás. Senkit sem szándékozok rossz hírbe kelteni, nem ez a célom, ez az írás sem azért készült. Csupán leírom azt, amit az elmúlt tanulmányaim során igaznak, helyesnek vélek. Amiben a személyes tapasztalom is megerősített.

  • Árvay Bálint

    Számomra is nehéz volt elfogadni az elején, hogy az emberi szervezet jódigényei – főleg a nőké – messze meghaladják azt a mikrogrammos tartományt, amire az utóbbi 50-70 évben minket kondícionáltak.

    Erre még rátesznek egy lapáttal a 21. századi környezetünkben rendkívül elterjedt toxikus halogének, mivel a versengő gátlás elve alapján nagy mértékben képesek súlyosbítani az eleve meglévő jódhiányt. Ezekről sem olvastam a fenti írásodban, pedig rendkívül fontos szempont.

    A milligrammos jódpótlás kommunikációja nem köthető kizárólag az én személyemhez idehaza sem, hát még globális szinten. Csak ahogy Te az utóbbi 5 évben a mellékvese témakörét tanulmányoztad a többi hozzá kapcsolódó társtámával együtt, addig én a jódot, ebben mélyedtem el s szolgáltam altruista módon egy dinamikusan növekvő közösség tagjait, így lehet, hogy találkoztam olyan információkkal is, amik a Te figyelmedet elkerülték.

    Szóval szerintem van miről beszélni akkor is, ha a mainstream orvostudomány jelenleg nem ért egyet a jód milligrammos adagban való használatával. Ha jól tudom, az általad kutatott szakterületen is vannak rosszul berögzült orvosi nézetek, olyan dogmák, amik hasonlóan nehezen akarnak megdőlni…

    A magyar jódmozgalom központi fórumát képező, Jódpótlás tudományos alapokon nevű FB csoportban számtalan pozitív példát látok mint adminisztrátor. Természetesen ha vannak nehézségek valakinél, azokat is megbeszéljük, nincs cenzúra, nincs kommenttörlés. Ezek alapján s a Lugol-alapú jódpótlást már a praxisuk keretében alkalmazó szakemberek (folyamatos velük a kapcsolatom) visszajelzései alapján nem látom ezt az általad említett tipikus tendenciát, hogy 4 hónap jódozás után össze akarna dőlni az embereknél az endokrin rendszer… De lehet, hogy Te csak a kivételekkel, az extra összetett esetekkel találkozol, nem tudom.

    A komplex értelemben vett pajzsmirigyműködést egyébként a TSH alapján monitorozni – a klinikai tünetek figyelembevétele nélkül – az egyik leggyakoribb hiba, ami félre tudja vinni a megfigyeléseket. Mint ahogy nem célszerű egy Hashimoto thyreoiditis esetén sem kizárólag az antitestek számának rövid távú alakulásaira hagyatkozni a betegség súlyosbodásának vagy enyhülésének eldöntése céljából. De ezek már a részletek.

    A jód viselkedését nagyon könnyű félreérteni, főleg a 21. században, amikor sem a környezetünk, sem az emberek szervezete nem ugyanaz már, mint a jód aranykorában. De ez nem adhat okot arra, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsük. Elfogadom, hogy Neked negatív tapasztalataid voltak a jóddal, de az általánosítással óvatos lennék. Vannak, akiknek a jód szó szerint életmentő – vagy épp új életet adó (fertilitás) – fontosságú.

    Várom a szakmai jellegű, építő szándékú egyeztetést a témáról. Nem akarok senkit sem győzködni, célom az, hogy az emberek a teljes képet lássák a jóddal kapcsolatban, ne csak annak egy-egy szubjektív tapasztalaton átszűrt verzióját.

    • Majoros Richárd

      Ezt ne itt beszéljük meg. Amit én eddig tudok és tapasztaltam, az nem jó. Lehet ideiglenesen javulhatnak tünetek, dolgok, leletek, de idővel minden sokkal rosszabb lesz. A túlzásba vitt jód teljesen felborítja a pajzsmirigy hormonokat és vele együtt a mellékvesét, ezzel pedig rántva a GnRH-t, anti-tpo/tg-t. Természetesen ezek nem 1 hónap alatt történnek meg, hanem hosszú évek, évtizedek múlva, amikor már erre nem is gondol az ember. Amennyiben nem győzködés és lejáratás a beszélgetés tárgya, úgy benne vagyok egy külön fronton.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: