Betegség esetén böjt…? Nade’ mellékvese fáradtságban?

Sokszor olvasni ezer +1 oldalon, mely lehet hozzáértőbb, vagy csak copy-paste (másolás, beillesztés módszer), hogy betegség esetén böjtöljünk, mert az jó. Jellemzően termék is van mellette, mert az hatásos, főleg a gyártónak. Az, hogy a böjt jó, vagy sem (ide tartozik a ketózis is, mert az alapok ugyanazok), azt itt már alaposan kiveséztem, és ebben a másikban is.

Ez a bejegyzés egy kicsit megy tovább, de az elv ugyanaz lesz. Egyáltalán miért “kellene” böjtölni betegség esetén? Tudatosan nem enni? Attól jobb lesz? Nos, ezt meg kéne magyarázni. Az endokrinológiai rendszerben semmi sincsen véletlenül, és feleslegesen sem. 

A ketózis nem csak úgy áll be betegség alatt, ok nélkül, ezt természetesen csak akkor érjük el, ha van megfelelő mennyiségű kortizol, tehát a mellékvese még tud termelni. Betegség esetén a kortizol termelése fokozott lesz, ennek több oka van, vegyük sorban, bővebben:

• gyulladáscsökkentő, ezt nem kell megmagyarázni, a kortizol nagyon erős gyulladáscsökkentő hatással bír
• emeli a vércukor szintet, ez nem szorul magyarázatra
• ketonokat állít elő, ezzel párhozamosan pedig növeli az rT3 mennyiségét, ennek kulcsfontosságú oka van, az inzulin pedig csökken. Nem veszünk magunkhoz ételt, mert nem is tudunk, nem vagyunk éhesek. A vércukor stabil, keton van a vérben, éhség megszűnik. A keton termelés túlprodukciót mutat, sokkal több termelődik, mint kellene, mert az endokrin rendszer nem tudja mire és mennyi kell, így ez a túltermelés emelkedett marad, hiszen szükség van az energiára betegség idején is, főleg, ha az immunrendszer emeli a testhőt is. A keton ATP-je túlmutathat a glükózon, ez betegség idején előny
• a kortizollal a DHEA is emelkedik, hiszen mind a kettőt az ACTH szabályozza, ha a kortizol nő, akkor a DHEA is
• a kortizol és a DHEA fontos, és nagy mennyiségű enzimeket, faktorokat szabadít fel, melyek erősen aktiválják, modulálják az immunrendszert, ez a betegség idején különösen fontos, mert ez is a cél, legyőzni a fertőzést

Az endokrinológiai rendszernek ezzel nincs más célja, mint az, hogy biztosítsa a kellő ATP energiát ketonból (azért távozik a vizelettel, mert a termelése sokkal több, mint amennyire szükség van, de az endokrin rendszer nem fogja tudni mennyi kell, így szinte pocsékolja, hogy a betegség alatt ne legyen energia hiány), emelje a kortizolt/DHEA-t, ezzel aktiválja az immunrendszert. Ez egy természetes folyamat, és nem szándékos böjt, amit mi választunk. Az endokrinológiai rendszernek ilyenkor ez a feladata, ketózisba kerülni, nekünk nem kell ezt erőltetni, ez megtörténik természetes módon, de hangsúlyozom, ha van kortizol. Amikor a betegség már az immunrendszer részéről nagyrészt hatástalanított, úgy tér vissza az étvágy, ez jele annak, hogy a kortizol csökkent, az állapot már sokat javult, nincs szükség erős immunreakcióra.

Érdemes ilyenkor enni, erőltetni? Nem. A válasz pedig a következő. Étkezéskor emelkedik az inzulin, ez a kortizol antagonistája (ellentéte, itt egy kicsit jobban elmagyarázom). A téma nem ez, de szemléltetésnek jó), ha emelkedik az inzulin, akkor a kortizol csökkenni fog, de ez a kisebbik baj. Ezzel együtt a DHEA is, és az enzimek, faktorok száma is, melyek megnövekedtek, így a gyógyulás tovább tarthat. Az inzulin emelkedés hatására azonnal kiesünk a ketózisból, (beindul a Cori kör, megjelenik az oxálacetát, ezt ebben a PDF-ben fejtettem ki bővebben), annak minden jó hatásával együtt, ami most csak a betegségre értendő. 

Enni betegség idején, ha nem vagyunk éhesek? A kérdés a fentiek szellemében egyszerű, a válasz már kevésbé. Ha van rajtunk pár kiló felesleg, akkor nem probléma, ha ebből lejjebb megy, és a betegségek nagy része nem hónapokig tart, csak pár nap, esetleg 1-2 hét, míg a kortizol emelkedett, és az étvágytalanság megvan. DE! Ha nagyon gyenge, idős, és sovány betegről van szó, akkor igenis erőltetni kell/ene az evést, mert ugyan a szervezet nagyon sokáig kibírja a látszólag kevés zsírtartalékok ellenére is a ketózist, ettől függetlenül a legyengülést, túlzott lefogyást elkerülendő, érdemes megfontolni a táplálást. Átlagos testalkattal, rövid, könnyebb lefolyású betegséggel nem kell kell az evéssel bajlódni.

Egy fontos dolgot szeretnék kiemelni! Ezen írás nem bíztat senkit arra, hogy idős, legyengült, rendkívül sovány beteget szándékosan éheztessen, remélve a javulást, gyógyulást. Az idősek jellemzően nem is nagyon akarnak enni betegségek idején, így tömni sem lehet őket! Ha kritikus állapotról van szó, akkor gondoskodni kell az energia utánpótlásról, akár orvosi segítséggel is.

Az idősek immunredszere a korral (csökkent kortizol és DHEA) sajnos már olyan, mint kellene, így egy könnyebb lefolyású fertőzés, mely egy fiatalt meg sem visel, pár nap alatt kiheveri, egy idős embert hamar elvihet.

Külön téma lehet a vitamin és ásványi anyag pótlás. A szervezetnek megvannak a maga tartalékai, bizonyos vitaminokból (még a vízben oldódóból is) több évre elegendő. Ennek megfontolását, adagolását mi döntjük el, ártani nem fog a C-vitamin, ilyenkor azonban már nem sokat ér (ha amúgy használ is valamit, én sosem szedtem semmit, mielőtt legyatyásodott a mellékvesém, és nem voltam különösebben beteges. A suliból is csak a megengedett 3 napot hiányoztam, melyet a szülő igazolhat, betegállományban meg a ledolgozott 21 évem alatt egy napot sem voltam), mert az immunrendszer felvette a harcot. Egy fontos, ha mégis szedni akarunk valami csoda bogyót, ügyeljünk arra, hogy ne essünk ki a ketózisból, mert azzal segítünk a legtöbbet, ha betegség idején abban maradunk. Tehát az inzulin emelkedést kerüljük el.

És akkor mostan’ mellékvese fáradtságban, alacsony kortizollal mi a helyzet, ha elkaptunk valamilyen tífuszt, és csak éhesen szenvedünk? Kortizol hiányban, mellékvese fáradtságban egyértelműen nem fog magasra szökni a kortizol/DHEA (különösen stage3-ban, főleg az aljában), és ketózis sem fog bekövetkezni az életben soha, mert ahhoz kortizol kell, és nem kevés. Gyulladásos betegségeknél a kortizol a szokásos 20 mg/nap termeléstől elrugaszkodva akár 100 mg-is termelődhet, Addisonban ilyenkor emelni szokták az adagot, segítve a gyógyulást. Vagy akár egy műtéti felépülést, erről a kezelőorvos dönt. 

Akkor röviden, a fenti tudás bírtokában vázolom mi NEM történik meg kortizol hiányban, betegség idején:

• nincs vércukor emelkedés, vagyis van, de nem a kortizol miatt, hanem az adrenalin végett, ami már régen rossz
• nincs keton
• nincs magas kortizol/DHEA szint
• nincs megfelelően aktiválva az immunrendszer, mert kevés a kortizol/DHEA

Stage3-ban nincs elég kortizol, és DHEA sem, tehát ez a várt hatás nagymértékben elmarad, mert nincs (kortizol, DHEA) ami megemelje ezeket az enzimeket, faktorokat. És itt a történet le is zárult. Kortizol hiányban a lehető legrosszabb, ami történhet, az az éhezés, ront az állapoton, és nem segít a betegség leküzdésében sem, mert se kortizol, se DHEA, se keton. Sakk matt. Erről bővebben itt tudunk tájékozódni.

Akkor mégis mit tehetünk? A válasz most már kézenfekvő, igen…enni kell. Így biztosítjuk a vércukor ellátást a betegség idején, kortizol/DHEA úgy sincs, így nem számít, mert a ketózisból sem esünk ki. Mégis mit? Ez egy fontos kérdés, mert nem mindegy. A kevert makrók mellékvese fáradságban (és amúgy is) kevert hormonokat fognak eredményezni, így csak a megemelt szénhidrát jöhet számításba, ezen útmutatások alapján, mely a mellékvese fáradtságot is nagymértékben javítani fogja. Egyéb teendő nincs, ez ebben a kényszerhelyzetben (kortizol hiány) a legjobb amit tehetünk, minden más csak ront. 

Fontos dolog még, hogy tömhetjük itt a vitamint, ásványi anyagot, ekkor már semmit (és talán amúgy sem, ha rendesen étkezünk, és nem sütin élünk) sem ér. Ami itt a legfontosabb, mint fent is olvashattuk, a kortizol és a DHEA. Kortizol nincs, de DHEA van kiegészítő formájában, ezt érdemes megfontolni. Férfiaknak különösen ajánlott, hölgyeknek kevésbé, és megfontolással. Személyes tapasztalat itt olvasható, mely sok egyéb hasznossal van kiegészítve.

Ha már kortizol kevés van, legalább a DHEA szintjét emeljük meg, nagyban fog segíteni a gyógyulásban, és az utána történő rehabilitációban, ha kórházi kezelés után vagyunk. Sajnos a DHEA nagyon nem népszerűsített gyenge androgén, rengeteg jó hatása van, és a korral csökken, 40 év felett (vagy stage2-3-ban, ez akár 18 évesen is bekövetkezhet) nagyon ajánlott, idősebb korban meg kötelezővé kellene tenni…de ebben nincs gyógyszerlobbi, mert nem szabadalmaztatott, feltalált vegyület (mint egy kifejlesztett gyógyszer, oltás), így jogdíj sincs. Ezért nem is presszionálják az embereket az ilyen irányba, mert nincs gyógyszeripari érdek.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a különböző kortizol előtti androgének (pregnenolone, progeszteron) szedése ugyan emeli a kortizolt, de nagyon nagy áron, mert még jobban tönkre teszi a mellékvesét. Ezt, sok mással együtt itt tudjuk elolvasni. 

Konklúzió? Az van. Betegség idején a böjtöt, ketózist megoldja az endokrin rendszer, nem kell nekünk ezzel előre foglalkozni, hogy böjtölünk már hetekkel/hónapokkal azelőtt, mielőtt jönne egy “járvány”. Ezzel csak a mellékvese funkcióját gyengítjük. 

Az oldalon található információk saját szellemi termékek, a szöveg része vagy egésze jogvédelem alatt áll. Bármely részének, vagy egészének a felhasználása (idézése) kötelezi a felhasználót a forrásmegjelölésre, minden jog fenntartva, copyright © 2020.