A mellékvese fáradtság állomásai

Akkor most tulajdonképpen micsoda? Mit jelent az, ha valakinek mellékvese fáradtsága van? Miért vagyunk fáradtak, miért hízunk, miért nem bírjuk a stresszt, miért vagyunk néha rosszul, miért szédülünk, miért kívánjuk a sót és az édeset? Miért…miért…miért…? Minden stressz, éhezés, betegség (különösen ami gyulladással jár), fájdalom, mozgás (ide fokozottan beletartozik a testépítés, vagyis inkább az esztelen edzés), kortizolt igényel. De nem csak úgy kell, hanem pluszban szükséges. Van egy alap kortizol elválasztásunk, ami nélkülözhetetlen a mindennapi élethez, ez éjjel is működik. Minden másodpercben, amíg élünk. Ez 15-30 mg-ot jelent, betegség idején akár 100 mg is lehet, ezért van az, hogy akinek kórosan alacsony a kortizol szintje, az sokkal nehezebben gyógyul meg a gyulladásos betegségekből és a lehetséges szövődmények is súlyosabbak lehetnek, mert kortizol hiányában a gyulladás nehezebben múlik el. 15-30 mg az alap, de ennél csak több lehet, hiszen a mindennapi életben sok a stressz, most nem tudunk enni, dugó van, gyászeset, diéta, edzés…lehetne sorolni. Ezek mind mind kortizolt igényelnek, és az alap elválasztáson felül. Az emberek nem egyformák, így ez a stressz hatás sem azonos mindenkinél. A klasszikus mellékvese fáradtság pedig a következőkből áll, 3 részre lehet osztani, a negyedik már a mellékvese összeomlás, valamilyen szinten Addison kórhoz hasonlítható, nem tudom ebből lehet-e kiút, bár én ott voltam, és mégis kijöttem ebből. Nézzük meg a diagrammot, az egyszerűség kedvéért kihagytam a többi hormont, csak bezavarna, de idővel minden hormon felborul.
Stage0, ez egy stresszmentes és teljes mértékben nyugodt élet. Nem tudok nagyon elképzelni olyan élethelyzetet, ami ilyen kortizolt produkálna. Itt általában jól alszunk, tettrekészek vagyunk. Természetesen ez az állapot nem feltétlenül tükrözi ezt a helyzetet, de általánosságban elmondható, hogy a túlsúly nem jelentkezik a lelkiállapot is kiegyensúlyozott.

Stage1: első állomás:  ebben az élethelyzetben valami történik a velünk. Valamilyen olyan radikális változás, ami több kortizolt igényel, haláleset, hosszan tartó betegség, munkahelyi gondok, elkezdünk edzeni, diétázni. Ha csak simán törés következik be az életünkben, akkor elkezdhetünk hízni, vagy fogyni. Ezt embere válogatja, lehet kombinálni is, mert az élet gyakran így hozza. Több a munka, nekiállunk diétázni (ketogénnel, mert az hamarabb rombol), és edzünk közben.  Ilyenkor elkezdődik a test hatalmas kortizol igényének a kiszolgálása. Kezdetben semmit nem veszünk észre, mert nincs mit. Ugyanis amik történnek az endokrin rendszerben, azok nekünk még nem okoznak fizikai tüneteket. Illetve igen, ketogén diéta alatt minden sokkal jobb lesz. Elmúlnak a fájdalmak, mindenhonnan, akár izületi, akár más. Ritkábban leszünk betegek. Alig vagyunk éhesek, mégis fogyunk. Mi kell ennél több? Semmi. Jól érezzük magunkat, pedig a valóságban mi történik? A kortizol igény a többszörösére emelkedik, tartósan, hosszú időn át, akár éveken keresztül is.

Hölgyeknél már mindenféle hormonális gond jelentkezhet, PCOS, gyermekvállalási problémák, mióma…a lehetőségek tárháza sajnos elég nagy. De ez az állapot stage1-től bármikor fennállhat, ez attól függ mikor és mennyire borul a rendszer, de később csak fokozódik a tünetekkel együtt, hosszú évek múlva. Ilyenkor a kortizol szint tartósan felszökik, mi ebből legfeljebb annyit veszünk észre, hogyha magasabb a kortizol, hogy megálltunk a fejlődésben, amennyiben edzünk, ez az elején. Ez bármikor bekövetkezhet, nincs rá recept, hogy mikor. Legfeljebb annyi, hogyha ész nélküli edzést csinálunk, akkor elég hamar megtorpanunk, és még a “tiszta” étkezés sem segít, csak gyűlnek a zsírpárnák, fejlődés stagnál. Ebben az állapotban jönnek az “okos” ötletek, de szép számmal. Edzünk többet, gyerünk kardiózni, vegyük el a szénhidrátot, “megszokták” az izmok a terhelést, sokkolni kell őket. Gyerünk a boltba kreatinért, és még több fehérjéért, mert stagnálunk, előkerülnek a csoda, kábé semmit nem érő kiegészítők. Ebben az állapotban a nőknél el szokott maradni a havi ciklus, vagy megbolydul és innentől nehéz rendbe tenni. Miért? Stresszes időszakban ne szülessen gyermek, hiszen ha a kortizol magas, akkor biztos valami baj van. Ebből az állapotból elég hamar, pár hónap alatt ki lehet zökkenni és következhet a stage 2, második állomás. Ha gyanakvóak vagyunk, itt már elgondolkodunk.  Ebben az állapotban a vese fokozottan üríti a vitaminokat és ásványi anyagokat, különösen a kálciumot, és még a bél sem szívja fel. Megveszünk mindent,  vitamint (ezt szépen ki is pisiljuk) pedig az ég egy világon semmit sem ér. Ebből az állapotból nagyon könnyen ki lehet lábalni, ez még nem vészes helyzet, a súly nem stafnál, könnyen hízunk. Jellemzően ilyenkor elmegyünk egy endokrinológiai vizsgálatra, ami egyszerűen egy glükóz tesztet takar. Esetleg némi női nemi hormont, neadjég’ egy teljes vérkép is mellé és egy plazma (vér) kortizol. Kibukik az inzulin rezisztencia, az orvos 160 gr-os diétát ír fel és Metformin hatóanyagú gyógyszert, felépítve, és a sportot. Ha ebben az állapotban vagyunk, akkor a sport és a 160 gr-os diéta hatására, elkezdünk fogyni, viszont a kalória megszorítás és a sport együtt fogyást fog eredményezni és idővel kilyukadunk a következő állomásnál. Itt gyakran előfordul, hogy a fogyás ellenére az IR teszt eredmények romlanak, a kortizol ugyanolyan magas, de az energiamegvonás miatt fogyunk. Előfordulhatnak emésztési zavarok, különböző étel intoleranciák, amik eddig nem voltak, ez az állapot innentől örökösen fennállhat.

Stage2: második állomás: ez a menetrend szerinti következő helyszín.  Miután szorgalmasan szedtük a kiegészítőket tonnaszám (ezzel terheltük a vesénket is) és sokkoltuk az izmainkat (és az endokrin rendszerünket), akkor ha türelmesebbek voltunk, eljutottunk ide. Hozzá tartozik a folyamatos jojó effektus is, amikor már annyit diétáztunk, hogy kezdenek kimerülni az endokrin tartalékok. És természetesen az orvos javaslatára a 160 gr-os diéta + sport + Metformin. Itt gyakorlatilag már a kortizol csökken szépen lassan és lám…beindult a fejlődés és/vagy a fogyás.  Használtak a kiegészítők, húde’ jó ez a kreatin és az izolátum pedig tényleg jobb, mint a koncentrátum. Dehogy jobb. Azért “indult” be a fejlődésünk, mert a mellékvese már nem tud több kortizolt szintetizálni, mint előtte. A mennyisége csökken, pedig még kellene, de nincs. Ha kevesebb a kortizol, akkor kisebb az inzulinrezisztencia mértéke, tehát a fejlődésünk jó utat vehet. De ekkor már annyira nagy a baj, hogy tényleg nem vesszük észre, mert még mindig nincs tünet. Kivéve ezt az egyet, beindult a fejlődés és/vagy a fogyás és a glükóz tesztünknél is jobbak az eredmények, mint a legutóbb. Megérte a kiegészítő, és az új edzésterv is király. Itt a diétázó, edző ember sok mindent nem vesz észre, edz és kész. Esetleg fáradtabb lehet a szokásosnál, de ez nem tűnik fel neki, mert a ez a tünet fokozatosan jelentkezik, nem hirtelen, IR teszt is szebben mutat, jobbak az inzulin értékek, fontos fiatalító hormomok (pregnenolone, progeszteron, DHEA) mennyisége viszont csökken. A menstruáció már nem olyan mint kéne, darabos lehet, fekete (amolyan padlizsán színű) és fáj…előfordulhat, hogy a stage1 után még megjöhet rendesen. Ekkor szoktuk meglátogatni a nőgyógyászt egy teljes női hormon panelért. Innen még “könnyebb” a kiút, ha hamar felismerjük a bajt. Ha 160 gr-os diétát csinálunk, sportolunk, Metfotrmint szedünk,  el fogunk jutni erre a szintre, amikor javulnak az értékek, és lássunk csodát, minden rendben van. Egy darabig, amíg el nem érjük a stage3-at, mert ha ezt a triót választottuk, bizony el fogunk, nyugodjunk bele, csak idő kérdése.

Stage3: az utolsó állomás előtt: ez a mellékvese összeomlás előtti állapot, ahogy fokozódnak a tünetek, úgy haladunk az összeomlás felé. Itt már kórósan alacsony mind a kortizol mind a többi hormon. Kezdődnek a tünetek jelentkezni, de ezek sem hirtelen, bár az is megeshet, ez függ attól hány stresszor van jelen az életünkben. Első és legfontosabb az éjjeli kisdolog, ki kell mennünk a wc-re. Halad a diéta, hiszen a kortizol már nem magas, tudunk fogyni, nem okoz inzulin rezisztenciát, de előjön az éjjeli WC-re járás.  Természetesen ez is meg lesz magyarázva, mer sokat ittunk, mert inni kell, minimum 4 litert, mert attól fejlődünk, meg hát a vesét is át kell “öblíteni”. De amikor nem iszunk 1 litert sem és mégis ki kell menni, az már gyanús. Az este elfogyasztott vacsora segít a dolgon, a “fehérjétől” kell vizelni éjjel. Úgyhogy nem eszünk este fehérjét, de a kalóriát tartani kell, úgyhogy inkább nem reggelizünk. Jellemzően vagy rögtön elalvás után 1-2 órával, vagy 2 és 4 közötti időben, előre haladott állapotban akár ötször is egy éjszaka alatt, bőséges, áttetsző. Ez az időszak eltarthat egy darabig, és ezalatt/ezután jönnek a mindent elsöprő tünetek, amik összetéveszthetetlenek. Első a fejlődési képtelenség, ez azzal jár, hogy akármit csinálunk, már nem megy az edzés. Ez leginkább azokra jellemző, akik sokat fogytak, vagy éveken át diétáztak, itt akár 20 kg is lekerülhet. Itt akár a kis mértékű szénhidrát növelésre hízás is bekövetkezhet, mert nem elég a kortizol ahhoz, hogy a fejlődés megtörténjen, az izmok puhák, löttyedtek, az egész nem az igazi. Nem olyan, mint volt, fejlődés nem érhető el érdemben, de a szénhidrát hízást okoz, ezért vissza vesszük. Ezzel még mélyebbre süllyedünk, egyre többször kelünk fel éjjel kisdologra és előjönnek az éjszakai ébredések (nem bolondultunk meg, hallottam ilyen verziót is, hogy a démonok ébresztenek fel minket és elveszik az energiánkat az éjjel folyamán…persze) és éhség, ez utóbbi is 2 és 4 körül. Ebben a szakaszban olyanok vagyunk, mint akin átment az úthenger, segítségül pedig jönnek a koffein alapú pörgetők, amik adrenalint juttatnak a mellékvesén keresztül a vérbe, ami valljuk be, nem jó. De enélkül már élni sem tudunk. Ebben az állapotban csak szenvedés az élet, aludni nem tudunk, a munka, mindennapi, házasélet nem működik, gyakorlatilag az anyagcsere az összeomlás szélén áll.  Az éhezést nem bírjuk, a hányinger kerülget bennünket, vérnyomás alacsony, gyakori a megszédülés. Az éjjeli kis dolgok sokasodnak, éhségre ébredünk, előjön az édes (alacsony vércukor) és a sós (alacsony vérnyomás) utáni erős vágy, aludni nem tudunk, ingerültek vagyunk egész nap, a stresszt abszolút nem tudjuk kezelni, minden apróságra felhúzzuk magunkat. A reggel borzasztó, koffein nélkül az élet nem megy, napközben szét vagyunk hullva, este pedig már nem tudunk aludni. A kortizol képtelen normális szinten tartani a vércukrot, ebben besegít az adrenalin időnként, ezzel készenlétbe állítva a központi idegrendszert, ezért ébredünk fel a nap végére. Előfordul szénhidrátos étkezés után álmosság, vagy éppen az ellenkezője, heves szívdobogás és nyugtalanság. Légúti betegségek gyötörnek minket, többet mint kéne, vitamin nem segít (miért tenné?) a gyógyulás jóval tovább tart, mint kellene. Inzulin rezisztenciára gyanakszunk, teljes joggal. De hát edzünk, javítja az inzulin érzékenységet, akkor hogyan lehet? Nem értjük. Elmegyünk a glükóz tesztre, megkapjuk a 160 g, rosszabb esetben a 120 g-os diétát, Metformin hatóanyagot (felépítve) és csúszunk lejjebb és lejjebb, étkezések után garantáltak a hipoglikémiás (alacsony vércukor) tünetek.

A beeső vércukortól, akár az ájulás is bekövetkezhet. Ilyenkor a vér glükóz szintje annyira alacsony, hogy szó szerint sokkot kap az agy, egy hipoglikémia és onnantól az egész nap kuka úgy ahogy van. Az agy ilyenkor már nem áll helyre, és sok ilyen esemény károsíthatja is, méghozzá maradandóan. Akár egy óra is kellhet, hogy észhez térjünk és csak a cukor segít, ez az állapot hihetetlen sokk a szervezet számára! Ha a orális glükóz teszt eredménye inzulinrezisztencia (mi más lenne?), akkor garantálható a tovább romlás, egészen az IGT-ig, ha folytatjuk a terápiát. A tudat esetenként beszűkülhet, depresszióba eshetünk, szakemberhez fordulunk kedély javítókat remélve. Küzdünk, mert rajtunk múlik az orvos szerint, de az ok hormonrendszeri, nem fog segíteni egyik antidepresszáns sem hosszú távon, csak szépen rászokunk. Az anyagcsere hihetetlen módon lelassult, a sebeink gyógyulása sokkal tovább tart, mint eddig. Ebben az állapotban, ha kellően sokáig csináltuk a “szálkásítást”, akkor igen alacsony testzsírral rendelkezünk, ez főképp olyan emberre igaz, aki elég nagy súlyt adott le. De ez igaz lehet a stage 2-re is, ez nagyban függ attól honnan indultunk és hogy milyen terhet képes elviselni a testünk hosszú távon. Az izmok puhák lesznek, nem sikerül visszanyerni a régi formát. Megoldás? Még keményebb edzés! Ezzel rosszabb állapotba kerülünk, de mivel nem egyik napról a másikra történik, így fel sem tűnik. Pisiltünk éjjel? Sokat ittunk. Nem aludtunk jól, előfordul. Mindent meg lehet magyarázni, de igazából észre sem vesszük, nem foglalkozunk vele. Éjjeli ébredés 3 körül, esetleg éhség éjjel? Kis ch emelésre azonnali hízás? Akkor vegyük el a szénhidrátot, de az edzés nem megy és még rosszabbul leszünk. Eljutunk majd oda, ha kellően kitartóak vagyunk, hogy előjön a só és édes iránti vágy. Egyre jobban és sűrűbben. Nap közben már rosszul vagyunk, ha nem ehetünk, a hányinger kerülget, ugyan már…gyengék vagyunk, gondolhatjuk magunkban, még keményebbek leszünk! Jön a triptofán (ami semmit sem ér, még 10 gr-os adagokban sem), és a királydinnye kivonat, mert persze a sex sem megy. Libidó a padlón, de semmi nem változik, csak rosszabb. Éjjeli bagoly járat, ch emelésre hízás, sőt ch emelésre álmosság és erős szívverés, ezért nem is vacsorázunk, mert a szénhidrát árt, vagy esetleg szív bajunk van? De az alvás csak nem megy. A doki hümmög, a leletek “jók”, minden rendben. Evés után (felszívódás) nagyon erős és hirtelen éhség lesz úrrá rajtunk, amin csak az édes segít, semmi más. Szó szerint hányingerünk van, ha nem ehetünk, szédülünk, gyengék vagyunk, ez a baj, nincs meg az akarat! Degeszre esszük magunkat, de éhesek maradtunk. De mi csak fáradtak vagyunk, már a munka sem megy, egyfajta mentális köd ereszkedik ránk, ami mint egy fátyol, teljesen homályos, tompult gondolkodást, lassú reflexeket, észjárást és rossz közérzetet biztosít nekünk. Ha kellően rossz állapotba kerülünk, akár mentális és beilleszkedési problémákat is okozhat, amire el is fogunk menni egy dilidokihoz, aki felír nekünk jófajta antidepresszánsokat, de a gond csak nem oldódik meg. Mert nem onnan ered. A pihenés semmit nem segít, akármennyit alszunk, mert nem is tudunk. Reggel olyanok vagyunk mint akit ki kell rugdosni az ágyból,  délig sem változik. Estére viszont minden rendben felébredünk, megjön az erő és a jókedv, tudunk összpontosítani. Edzünk vagy nem, mert éppen pihenőnap van, de tök mindegy, mert kipihenni nem tudjuk magunkat, de az elalvás újfent nem sikerül. Forgolódás, éjjeli ébredések…és jön a repeta, egy újabb nappal. Nem értjük, akármit csinálunk, amit régen…semmi sem működik már. 10 féle edzés terv, 100 féle étrend, és csak rosszabb lesz. Ha pihenünk, akkor megy össze az izom, esztelen edzéssel lehet némi szinten tartást csinálni, de igazából már régen nem az igazi. És aki bátrabb, az itt fog a szteroidokhoz nyúlni, és minden “oké”. Abbahagyásával idővel megint előjönnek a problémák, csak fokozottabban. Nőknél is ugyanez a helyzet, annyi az előzmény, hogy náluk hamarabb mutatkozik a probléma a havi ciklusban. Amikor kimarad, fáj (egy egészséges nőnek sosem fájhat a menstruáció) , nem olyan színű. Ilyenkor jön a nőgyógyász, aki rögtön fogamzásgátlót tablettát ír fel, ami gyilkosság az endokrin rendszerre és amit lát csak következmény. Aki nagyon bátor, az elmegy endokrinológushoz (magánhoz persze, mert a TB nem támogat ilyet), onnan IR teszt (minek zéró értelme van) és egyenes út a Metformin, felépítve (aminek szintén nincs). Szedjük, a javulás elhanyagolható, vagy nincs, inkább csak rosszabb. A válasza a dokinak…magával nem tudok mit csinálni, fél év és több százezer forint után. Az összes gyógyszert felírták, kipróbáltuk…ezzel még nagyobb lett a károsodás. A havi rendszertelen, progeszteron krém nem segít (nem is fog) csak darabos, sötét és fáj, teherbe esés nem sikerül. Ha igen, a szülés után megint csak rosszabbodik minden, pedig a doki állítja-minden rendben van! IR csak romlik (szurkálgathatjuk magunkat 3-6 havonta), állapot nem javul, fogyás kivitelezhetetlen. Vagy megy egy darabig, de előáll a fentebb említett helyzet, rosszabb lesz és jönnek a tünetek. Adaptogén gyógynövények, vitaminok doboz számmal, eredmény a nullához konvergál.

Failure, összeomlás: bár az agy sosem fogja hagyni, hogy a mellékvese összeomoljon, de lehet rá példa. Aki már csak fekszik egész nap és szinte élni sem tud, alvás nem megy, egész egyszerűen az élet is fájdalmas. Ez már a klinikai állapot, hasonlítható az Addison kórhoz.

A fentiek kiegészítése: ez a forgatókönyv nagyban függ attól ki mennyire “veszti el az eszét” diéta és edzés terén, természetesen itt még hozzájárulnak az egyéb stresszorok. Ez nem törvényszerű, vannak olyan emberek, akik hosszabb távon bírják az ilyen igénybevételt. Erre nincs recept, hogy mikor jön el a fent vázolt állapotok valamelyike. Lehetséges olyan ember, aki megáll a stage 1-nél és örökké küzdeni fog a kilókkal. Vagy a stage2 marad élete végéig, de aki eljut oda, annál a lavina nem áll meg, mert ott már gyengül a sejtek szintetizálási képessége/sebessége. Elhihetjük, hogy döntő többségében nem így van és aki elkezd csúszni a lejtőn, ott nem lesz megállás. A stage3-at elérni nagy túlsúllyal + ketogén diéta + edzés, későbbiekben pedig Metformin + 160 (120) g maximum 3 év. De inkább 2, ez a korral gyorsabban eljön, a fiatalok jobban bírják, de ott is pár év és kész.