Inzulinrezisztencia/pajzsmirigy alulműködés és mellékvese?
Amennyiben a felkeltettem az érdeklődésed...
...úgy a funkcionális táplálkozási tanácsadói tudásomat igénybe veheted.
Sokan azt sem tudják mikor milyen segítséget kell/ene igénybe venni ahhoz, hogy legalább el lehessen indulni egy vonalon. Mellékvese/pajzsmirigy/inzulinrezisztencia? Segítek, hogy legalább az út ki legyen jelölve.
Ez az egyik legárnyaltabb és leginkább beáltalánosított “betegség”. Egy dolgot mindenképpen tisztázni kell, már az elején. A világon az összes ember inzulinrezisztens, ez alól nincsen kivétel. Még a legsoványabb ember is.
A tünetek akkor kezdenek el fokozódni, amikor az állapot rosszabb lesz, ekkor a legszembetűnőbb jele az inzulinrezisztenciának a hízás. Nem is kellene OGTT tesztre menni, hogy megitassák velünk a 75 g-os glükózt, az eredmény úgyis az lesz, és jön a találgatás, hogy jó-e a kapott szám vagy sem. Felesleges ezen morfondírozni, nem az, hiszen túlsúly van rajtunk, tehát a szénhidrát, ami megeszünk nem energiaként hasznosul, hanem rajtunk tárolódik. Amikor már megelégeltük a túlsúlyt, akkor jönnek a diéták tömkelege és az ebből adódó legrosszabb esetben fogyási képtelenség. Jobb esetben pedig sikerül a fogyás, és jönnek a sikersztorik, meg a szép fotók. Aztán kis idő múlva a szomorú valóság, hogy jönnek vissza a kilók. Persze, hogy jönnek, hiszen nem azért vagyunk inzulinrezisztensek, mert túlsúlyosak vagyunk, éppen ellenkezőleg. Az inzulinrezisztencia okoz túlsúlyt, nem fordítva. Persze, ha nagyon ki akarom tekerni, akkor mondhatom, hogy a nagyobb felhalmozott zsírtömeg még jobban gátolja az inzulin bejutását, de az már csak okozat és nem ok.
Az inzulinrezisztencia egy következmény és nem ok, ennek ellenére mint betegséget “kezelik”, és nem oki módszerekkel, hanem tüneti módon. Egyik sem fog hosszú távon javulást eredményezni, a kilókkal a harc örökös lesz. Aztán a sok diéta hatására eljutunk ide.
A pajzsmirigy hormonok elcsúszása szintén az inzulinrezisztencia okozata lehet, első körben. Különbséget kell tenni a Hashimoto általi következményes eltolódásról, vagy az inzulinrezisztencia (mint okozat) által előidézett elcsúszás. A pajzsmirigynek nincsen önálló problémája, a hormonok elvándorlása immunrendszeri (Hashimoto, Basedow, forró göb, daganat) vagy inzulinrezisztencia okozataként történik.
Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor mindent borít az egész, és még nincsen vége. Itt lesz csak igazán megkeverve az egész, mert a lehetőségek tárháza végtelen. Cushing, Addison, enzimdefektusok, mellékvese fáradtság, stressz, túlzásba vitt sport, éhezés. Amikor már a következő tüneteket tapasztaljuk, akkor elérkezett a mellékvese érintettsége is, ekkor már nagy a baj.
A részeleteket itt tudjuk elolvasni.
- alvászavarok
- agyi köd, tompult/agresszív viselkedés
- vércukor problémák
- havi ciklus felborulása
- hajhullás
- hízás/fogyás, vagy ellenkezőleg hízási, fogyási képtelenség
- állandó cukor/só éhség
Ebben a pontban már lehetetlen a fogyás, mellette még nagyon rosszul is érezzük magunkat. Itt, ennél a helyzetnél már drasztikusan érintett a mellékvese és egyben az…
A sport, diéták “egészséges” életmód oltárán fel lesz áldozva a mellékvese és következményként az immunrendszer is. Itt már túlmutat az egész azon, hogy valami nem kerek. Az egészség komolyan veszélyeztetve van, az immunrendszer mellékvese általi következményes okozataként hibásan fog működni, aminek mi lesz a vége? Igen, egy rakás autoimmun folyamat (mindegy mi az), mely állandó gyulladással, fájdalommal, idegi, emésztő/érrendszeri gondokkal fog járni. Rosszabb esetben daganatos elváltozások következnek be, ami szintén okozat. Némelyik komoly problémától (mely veleszületett) eltekintve az immunrendszer nem indít csak úgy autoimmun folyamatokat a saját sejtjei ellen, és a carcinomát (rákos sejtek) is azonosítja és eliminálja. Akkor nem, ha borult minden.
A halál a belekben lakozik, ahogyan tartja is a mondás, azok vagyunk amit megeszünk. A nem megfelelő élelmiszer megválasztása komoly egészségügyi kihívásokhoz fog vezetni, melynek előablaka a SIBO, középső pihenője az áteresztő bél szindróma és a vége az, amikor ezeknek a folyományaként bekövetkezett a bélrendszer olyan szintű gyulladása, ami akár bizonyos részének az eltávolítását is eredményezi. Okok nincsenek felsorolva, mehet a beteg a műtétet követően haza, gyógyszerrel. A mellékvese okán kialakult áteresztő bél miatti Hashimoto (először csak ezt) inzulinrezisztenciát fog okozni és szépen kezeljük magunkat egy okozattal, de nem okiként. Az étkezés fontossága el van hanyagolva, rengeteg mérget eszünk, amire nem is gondolunk. Csak kettőt említek, amiről mindenki azt gondolja, hogy egészséges…kenyér és tej. Ipari mérgek. Igen, mondom ezt én, egy olyan ember, aki majdnem ilyen jellegű étkezéssel hoztam magam helyre a mellékvese fáradtságból. Az utóbbi másfél hónapban radikális változásokon ment keresztül az étkezésem, és meg kell mondjam, hogy volt probléma, amiről nem is gondoltam volna. Tünetek voltak, de nem tudtam hová tenni régebben, de már ez is világos. SIBO tuti volt, és némi mikrobiom gond is. Nálam ez volt a paradigmaváltás, elhagytam a glutént és a tejterméket, ezzel valódi vegán lettem, a továbbiakban pedig ezt a vonalat viszem tovább. Nem…nem azért, mert sajnálom az állatokat, ha én nem eszem meg, majd megeszi más. A tanulmányaim során olvasott dolgokat ültettem át a gyakorlatba, és hiszem azt, hogy ez a jó út.
Csak mellékvese? Vagy pajzsmirigy? Nem. Minden, együtt, az egészet kellene egy általános szemlélettel vizsgálni, nem pedig kiragadni a részleteket. Pl az inzulinrezisztenciát, aminek 1000+1 oka lehet, de szinte mindenki csak nézegeti az értékeket. Az inzulinrezisztencia csak a kezdet, de valaminek a következménye, mely már tüneteket okoz.
A vége pedig általában ez a dolognak.
Teljesen mindegy jelenleg mi a problémánk, inzulinrezisztencia (okozata mindennek), pajzsmirigy alulműködés, immun/emésztőrendszer, vagy mellékvese. Előbb utóbb minden (is) lesz, és bizony el fog jönni az a pont, amikor azt hiszik meg vagyunk háborodva, mert minden lelet “jó”, ennek ellenére viselkedési zavarok is jelentkeznek.
Itt van megint a kardinális kérdés. Az útvonal az inzulinrezisztenciával kezdődik, jobb esetben kiderül ez az, de a vége minden esetben a mellékvese érintettsége lesz. Ennek a vége pedig az immun/emésztőrendszer. Tehát végeredményben mindegy, az egész hatalmas egészségügyi gond csak egy kis hízással kezdődik, de mindennek oka van, és a hízás általában már egy komolyabb problémát jelez. Hiszen a test nem produkál tüneteket, amíg lehet.
Az oldalon található információk saját szellemi termékek, a szöveg része vagy egésze jogvédelem alatt áll. Bármely részének, vagy egészének a felhasználása (idézése) kötelezi a felhasználót a forrásmegjelölésre, minden jog fenntartva, copyright © 2020.
A funkcionális táplálkozási tanácsadói képzésemről itt tudsz bővebben olvasni.
Az e-book-ok itt voltak elérhetőek, ezekben a témákban. Így, ebben a formában nem lesz többet letölthető/megvásárolható, erről a továbbképzésemnél is olvashatsz.
Itt az érintett témakörökről tájékozódhatsz, mely biztosan bonyolult lehet elsőre.
